Az M0-ás titkai,
avagy Nordic Walking oktató civilben

Igen, elképzelhető, hogy az oktatóknak kedvük támad nordicozni. Kicsit másképp, mint ahogy megszoktátok. Nincs se oktatás aznap, se közös túra. De menni kell. Tegnap én pont így jártam. Futni nem volt kedvem, mert egy picit fáradt voltam az előző esti koncerten való táncolástól, ugrabugrálástól (nem én léptem fel ;-)), aerobik terembe minek menjek, amikor jó az idő, és már régóta ígértem egy sétát egy 'bozsikos' sífutónak, szóval minden jelet figyelembe véve a nordic walking volt a megoldás a tegnapi nap összes kérdésére. Sétánkat a törökbálinti sportpályánál kezdtük, és persze rögtön kibújt belőlem az oktató. Sífutó barátom tökéletesen botozott... maga elé... Miután megtanulta elengedni a botot (mennyi mindent kell elengednünk az életben, belegondoltatok már?), egy ideig csöndben bandukoltunk az Anna-hegyi erdőben, én sasszemmel figyeltem a kolléga technikáját, és próbáltam csöndben maradni, hisz a túrát élvezni mentünk.... Nem tartott sokáig a csend(szépen erőből dolgozott a srác, de én inkább technika párti vagyok) , és rövid előadást tartottam a helyes NW technikáról. A terep is egymás után kínálta a különböző gyakorlási lehetőségeket. Azt hiszem, sikerrel jártam. Talán. Majd kiderül.

Közben állandó háttérzajként, de épphogy csak duruzsolva behallatszott, igen, az M0-áson száguldó autók hangja. Az erdő csendje azonban erősebbnek bizonyult. Kellemes lejtők, még kellemesebb emelkedők, kacskaringós turistautak váltakoztak, én a 3. féle jelzésnél feladtam, hogy megjegyezzem az útvonalat, és egyszercsak szemünk elé tárult az M0-ás. Átmentünk felette. Vicces érzés volt, és vicces látvány lehetett. Még jó, hogy nem okoztunk balesetet ;-). Két nordicos az M0-ás felett, amint Törökbálint és Érd házait bámulja... Néhány lépés után ismét az erdő sűrű lombjai takarták el az autópálya képét és hangját. Pár kanyar és némi kilátásban való gyönyörködés után újra visszajutottunk - az építkezés agyagdombján átmászva, valamint egy mekis kávé elfogyasztása után - az Anna hegyre. A mekis kávét nehéz elhinni, ugye? Az autópályán Törökbálintnál van egy meki... És imádom a mekis kávét... És ez annyira abszurd volt, hogy muszáj volt... ;-) . Bocsi... Az Anna hegyen felmentünk még az Anna kilátóba, ahonnan rácsodálkoztunk a Szabadság szoborra, Törökbálintra, ráláttunk az egész erdőre is, ahol addig sétáltunk, de az autópálya képe és hangja megint sehol sem volt... Bármennyire is furcsa volt az autópálya közelében túrázni, megvolt a maga bája ennek az erdőnek is. Leszámítva a pár külföldit a mekiben, alig találkoztunk valakivel. Szedret szedtünk, gombát nem mertünk. Egy kiváló közhely jutott eszembe: a látszat néha csal. Járjatok nyitott szemmel! Puszi mindenkinek! Niki

nordic walking túrák