Tél, tavasz, nyár, ősz

Országos havazás kezdődött ma reggel. Az előrejelzés szerint, majdnem minden napra várhatunk hópihefüggönyt. A délig tartó havazás ritkaságszámba megy mínusz négy fokban Magyarországon. Sűrű, apró pelyhekben hullott a hó, mégsem duzzadt 3 cm-nél vastagabbra a fehér lepel.

A délutáni nordic walking edzésen felpörgettük a bemelegítést, és gyorsan el is indultunk. Gyerekek módjára rugdostuk a havat. Az útvonalak száma megszámlálhatatlan a Budai-hegyekben, mi a következőt választottuk: Normafa síház, Makkosmária, Virág-völgy jobb oldala, Szamár-rét, Annakápolna, Olimpia szálló előtti rét. A kitűzött nyolc kilométert lendületesen tettük meg, de azért a sűrű levegővétel mellett nagyokat sztoriztunk. Szó volt házassági tanácsadásról, gyerekkori csínytevésekről, a közelgő sífutóedzésekről, és végül még egy katonaélmény is előjött.

A levegő olyan tiszta volt, hogy szinte harapni lehetett. Mély csend uralta az erdő közepét. A kivilágított Jánoshegyi-kilátó fénye rávetődött a felette lebegő felhőre, és mint egy nagy kémény színes füstje kavargott elérhetetlen magasságban. Kiértünk a Normafa-lejtő tetejéhez és megálltunk. A város éles, apró fényei a közelgő karácsonyra emlékeztettek, előtte halvány párafüggönnyel, mintha photoshoppal akarnánk elérni az elénk táruló kép lágyítását. Mindenki csodálattal nézte a Rózsadomb egyik utcáját, amely érdekes módon olyan volt, mint a kivilágított Kínai nagyfal egy részlete.

A levezető nyújtást sem húztuk túl sokáig, nehogy a gyorsan lehűlő izmok megbosszulják magukat.

Szóba kerültek a szép őszi túrán készült képek, amit még senki sem látott. Most felteszem, mert "jobb későn, mint soha".

nordic walking túrák