Bakonybél és környéke

2009. augusztus 20.
Vár-hegy (434 m)


Az augusztusi nordic walking táborunkhoz a bakonybéli Bakony hotel biztosította a kényelmet. A szálloda teljesen beékelődött a faluhoz legközelebb eső hegyoldal magas, dúslombú fái közé. Csend, nyugalom, jó levegő. Az esti békét
a kirándulásból visszatért, fáradt,
de lelkes csocsózók törik meg.
Első napi nordic walking túránkat a szálloda "Gyalogos túraajánlatok" kínálatából állítottuk össze. Az ajánlat kiváló ötleteket ad, és jó kezdeményezés.
Csapatunk tagjai csak délután érkeztek, így Annával lejárhattuk a kör nagy részét.
A meglepetés!
A Bakonyújvári rom és a hozzá vezető félköríves Vár-völgy szoros kapcsolatban állnak. A túraút a Gerence-patak másik oldalán kanyarog. A fahíd, amelyet az útleírás említ, kilométerekkel feljebb van.
A jelekből ítélve a patakon való átkelés másoknak is gondot okozott. Az összehordott vastagabb faágakkal próbálták helyettesíteni a hiányzó hidat.
Fáradtságot nem kímélve végignéztük a partot, és megtaláltuk az egyetlen helyet, ahol száraz lábbal át lehet jutni.

Délután a csapat minden tagja felért a Podmaniczky-vár romjaihoz, ahol nincs rom csak kövek.
Hazafelé a Tönkölös-hegy oldalában megtettük a kitérőt hogy láthassuk Likaskő kicsi barlangját, de a lik nagyon kicsi lehetett, mert úgy mentünk el mellette, hogy észre
sem vettük.
Útközben nem láttunk sem nyulat, sem farkast, épp ezért elmeséltem, és volt aki még nem hallotta a hármas számú nyuszis viccet.: Farkas mondja nyuszinak. Tudod-e nyuszi, hogy én vagyok az atyaúristen. De hiszen te a farkas vagy. Hidd el, én vagyok az atyaúristen. Nem hiszem, feleli a nyuszi, te a farkas vagy. Na erre már széttárja a farkas a nagykabátját, mire a nyuszi csodálkozó nagy szemekkel felkiált, atyaúristen.

2009. augusztus 21.
Kőris-hegy (709 m) a csúcsok csúcsa


Az eredeti általunk ismert útvonalat jelentősen átírtuk, nehogy végigkopogjuk és felverjük az erdő csendjét. Egyszerűnek tünt az útválasztás. Kék és zöld jelzéssel a Barátok-útja, amely kétfelé ágazik, és mi maradunk a zöld jelzésen. Ekkor még nem tudtuk, hogy errefelé mennyire spórolnak a festékkel, és mekkora fejtörést okoz a helyes útirány megtalálása. Még a térkép segítségével is logikai játékhoz hasonlítanám, ám végül nyertünk.
Elértük Százhalom halomsírmezőt, ám halmokat nem találtunk, de egyet felfedezni véltünk.
Jó irányt mutatott a Kőris-hegy tetején látható MALÉV irányító gömb, ami olyan látszatot keltet, mint egy állványon álló hatalmas hógolyó.
A csúcson felépített Vajda Péter kilátó lépcsői a szörfözést idézték
fel bennem. A lépcső meredek és inog. A legfelső szinten a korlátot már csak az imádság tartja a
helyén. A kilátó mellől hiányzik a büfé és a mosdó, de ez sajnos jellemző Magyarországra. A fapadokon fogyaszthatod el, amit a "nyereg alatt" felhoztál.
A lefelé út gyors, és néha fájdalmas. A vadszeder nem szereti ha járkálnak rajta, pedig a jelzés itt is néhol a szedresbe irányit.
Síroller versenyek rendezésére kiváló lenne a Bakonybél és Kőris-hegy közötti aszfaltos erdészeti út,
amelyen csak elvétve látni kerékpárost, és szinte senki mást.
Skike túrázók figyelmébe ajánlom a Bakonynak ezt a részét. Felfelé sima aszfalt, lefelé izgalmas, meglepetésekkel fűszerezett terep a Lipka út.

A húsz kilométeres táv már súrolja
a kellemesnek mondható nordic walking séta határát. Állandó kísérőnk Mini is kinyúlt, mint egy kutya.

2009. augusztus 22.
Cser-börc hurkot kap


A jelzett rossz idő, a táborozók állapota és egyéb körülmények miatt elvettünk a 15 km-es körből hármat.
Széles utakon haladhattunk. Nem kellett hiányolnunk az erdészet fűkaszáját, amit ezen a nyáron, látva a többi utat, nem indítottak be.
Gerencepusztára értünk a már ismert patak mentén, és átmentünk
a hídon a patak túloldalára. Cser-börc (333 m) nem túl magas csúcsára vágytunk. A jelzések alapján valaki ránk akart erőltetni egy hosszú, rossz állapotú lépcsosort. Szerencsére elindultam Pápa irányába, és már az első kanyar előtt megtaláltam az enyhébben emelkedő, széles sétautat. Kétszer lélegezhettünk fel. Először azért, mert van egy ilyen út, másodszor, mikor fel is értünk. A halványfehér festékkel letakart jelzések itt is bizonytalanságot ébresztenek a turistákban.
Úgy terveztük az útvonalat és a beígért esőt, hogy elérhető közelségben legyen az Odvas-kő-barlang. Miután megvolt az eső, megvolt a barlang, lefelé beleszaladtunk a rozoga lépcsősorba.
Hazafelé a Táborhely-hegy tetején megálltunk pihenni a Széchenyi Emlékkőnél. Többen fényképet készítettek.
A szállodához vezető meredek szurdokban majdnem nadrágféken ereszkedtünk le. Gyakorolhattuk a hegyi nordic walking egyes technikáit. Sokan megkönnyebbültek, hogy látják az
út végét. Ott volt a hotel.

2009. augusztus 23.
Szent kút, Kálvária-domb


Ezen a napon az idő rövidsége miatt szigorúbb tempóban mentünk. A cél, a Bányász-kút elérése volt. A tempós nap ellenére Szilvi és Gábor sokat fotózott. Itt látható néhány képük.

Zerge

Szilvi és Gábor képei

nordic walking túrák