NORDIC WALKING BÁRHOL, BÁRMIKOR?!

2009. július 14. - Igen, egyrészt a Bastille elfoglalásának 220. évfordulója, másrészt a vérszívók napja .
(A témához lazán kapcsolódó filmajánlat: Roman Polanski: Vámpírok bálja)

Úgy indult, mint általában. Ha nyár van és kedd, akkor este 6 órától nordic walking edzés a Normafánál.

Nem sejtettünk semmit. Még a helyszínen sem. A csapat gyanútlanul készülődött.

A szokásos és valóban igen fontos bemelegítés után elindultunk. Alig vártuk, hogy a fák közé érjünk, mivel kegyetlen hőség volt még estefelé is. Ez azonban nem tántoríthatott el bennünket. Mindenkinek volt már valamilyen elképzelése az aznapi edzéssel kapcsolatban: egyesek talán épp arra gondoltak, hogy mivel kellemetlen, fülledt a levegő, visszafogják magukat, kicsit "lazáznak". Mások a nagy meleg ellenére is elhatározták, hogy megpróbálják a legtöbbet kihozni magukból. Volt, aki még várt a döntéssel, egyelőre ízlelgette a lehetőségeket.

Hogy mi járhatott az edző, Zerge fejében? Nem tudhatjuk pontosan. Arra azonban még ő sem számíthatott, hogy ezt az edzést kivételesen - hangsúlyozom kivételesen - nem az ő szakértő instrukciói fogják meghatározni, ugyanis valami olyasmi történik, ami mindnyájunkat készületlenül ér.

Mindenesetre az első percek idilli hangulatban, vidám beszélgetéssel teltek, a lombok alatt mindjárt sokkal kellemesebb volt, néhány fokkal hűvösebb is. Örültünk, hogy a sportot, a természetet, a jó levegőt választottuk. Saját tapasztalatból tudom, hogy az egész napos "egerezés", a betűk hajszolása után milyen nagyszerű
érzés megmozgatni - csöppet sem lagymatagon, mégis kímélő módon - az elgémberedett testrészeket.
Minden pompásan alakult.

Aztán mintha elvágták volna, egy csapásra megváltozott a helyzet.

Megálltunk nyújtani, ahogy mindig is szoktunk. Mindnyájan tudjuk már, hogy milyen nagy jelentősége van a nyújtásnak izmaink, ízületeink megóvásában (ahogy edzőnk szokta mondani: "izmaink és ízületeink nem felejtenek"). Ezen az edzésen azonban az izmok nyújtására szolgáló, rendkívül fontos gyakorlatok elvégzése gyorsított felvételhez hasonlított. Igyekeztünk minél hamarabb ismét haladó mozgásba lendülni, mert megálláskor a bennünket követő vastag szúnyogfelhőből apró, alattomos lények (nevezzük őket bátran vérszívóknak) összehangolt támadást intéztek ellenünk. Kitartást és szívósságot mindenképpen tanulhatunk tőlük.

Egyenlőtlen és elkeseredett küzdelem vette kezdetét. És csak jöttek, egyre jöttek ádázul, szívták a vérünket. Szó szerint.

Az előbb egy csapást említettem, de valójában a csapások megszámlálhatatlanok voltak, és talán csak egy icipici túlzás van abban, hogy súlyosságuk vetekedett az egyiptomiakra mért tíz csapáséval.

Edzőnk törekedett arra, hogy a szokásos mederben tartsa a dolgokat, miközben elszántan szúnyogmentes helyet próbált találni az elgyötört csapatnak. Ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy egyik kísérlet sem járt teljes sikerrel. Mindenesetre mentünk keményen, vagyis ahogy bírtunk: változatos volt az útvonal, a síkterep, az emelkedő és a lejtő váltakozott (szinte hihetetlen, hogy a Normafa és környéke, ez a viszonylag kis terület, milyen sokszínű is tud lenni), élvezetesek voltak a feladatok, többek között gyakoroltuk a sífutó ellépést, a korcsolyázó lépést, a lejtőknél választhattunk a két biztonságos technika közül: vagy a lesiklásból ismert módszert alkalmaztuk, vagy hátul botoztunk és laza térdekkel, apró lépésekkel ereszkedtünk le. Kedvenc lépéskombinációmra is sor került: három diagonál lépés, két párosbotozás, három diagonál lépés, két párosbotozás, három diagonál lépés, két párosbotozás és így tovább. Ezt a technikát azért is szeretem, mert ilyen módon könnyedén és igen lendületesen lehet haladni. Ez most is megvolt, sajnos a szúnyogok ellen vajmi keveset ért. Sehogy sem lehetett kijátszani, lerázni őket. Sem így, sem úgy nem lehetett meglépni, pláne "ellépni" előlük.

Fújtunk és kentünk volna magunkra bármit, ha kéznél lett volna, de ebben a tekintetben felkészületlenek voltunk. Ugyan ki törődött volna azzal, hogy környezetbarát megoldást válasszon? Kit érdekeltek volna a globális környezeti problémák? Ki gondolt volna azzal, hogy például a rovarirtó szerek felelőtlen alkalmazása következtében egész méhkolóniák kerülhetnek veszélybe, sőt, maga a méhészeti ágazat is összeomolhat? (Megjegyzem, szerencsére mindig akadnak olyanok, akiknek mindenre van gondjuk. Itt van például Albert Einstein, aki állítólag kiszámította, hogy ha a méhek eltűnnének a Földről, az emberiség legfeljebb négy évig lenne képes fennmaradni. A méhek nélkül sok gyümölcs- és zöldségfélének is búcsút inthetnénk. A méhészet helyzete és jövője az Európai Parlamentet is foglalkoztatja, a probléma megoldása érdekében már számos javaslatot előterjesztettek, és abban mindenki egyetért, hogy ez egy igen fontos kérdés.)

Szóval szúnyoginvázió idején kinek jut eszébe, hogy pillanatnyilag vajon hány millió négyzetkilométeres lehet az ózonlyuk? Ilyen kiélezett helyzetben ki gondol arra, hogy környezettudatos magatartást kellene tanúsítani? Hogy jaj, a globális felmelegedés meg a csökkenő jégtakaró, és ó, szegény jegesmedvék! (Egyébként mindenkit megnyugtatok, hogy a jegesmedvék végre - tudomásom szerint 2008 óta - a veszélyeztetett állatfajokról szóló egyezmény hatálya alá tartoznak, bár nem tudom pontosan, hogy ez milyen védelmet biztosít számukra. Lehet, hogy így a jövoben már nem kell kannibalizmushoz folyamodniuk, és reméljük, idővel életkörülményeik is javulnak majd.)

Térjünk vissza azonban szűkebb környezetünkhöz, konkrétan a július 14-i nordic walking edzéshez! Be kell ismernünk, hogy résztvevők figyelmét a rövidke kezdeti időszak kivételével a szúnyogsereg elleni küzdelem kötötte le, és bár elég drámaian hangzik, de tulajdonképpen a túlélés volt a cél. Elmondhatjuk, hogy a csapat így vagy úgy, de kitartott. Ebből a szempontból mindenképpen sikeresen zárult ez az emlékezetes edzés: kisebb-nagyobb fizikai és lelki sérülésekkel mindenki átvészelte a megpróbáltatásokat. Azóta is sokat emlegetjük ezt a napot, és a történetet idővel mindenki azon "hősies" tettek közé sorolja be, amelyekre kellemes érzéssel gondol vissza.

A legfontosabb, hogy ezen a napon kétségkívül beigazolódott, hogy a nordic walking bárhol, bármikor és bármilyen körülmények között űzhető - a szúnyogokkal együtt is.

Takács Andrea (a Bastille elfoglalásánál elűzött egér)
2009. július 16.

nordic walking túrák