A telki úttól a Nagy-Kopaszra

Akik hazán egyik lehengerlően mesés panorámájában szeretnének gyönyörködni, nem hagyhatják ki a Nagy-Kopasz hegyet, melynek tetején az erdészet remek érzékkel egy 23,5 méter magas, masszív szerkezetű kilátót is felállított. A kopasznak egyáltalán nem mondható hegycsúcsra több út vezet, kedvencem a Budakesziről Telkibe futó aszfaltcsík mellől indul. A rajthelyet nem nehéz megtalálni. Budakeszi felöl érkezve elég csak figyelni a furcsa alakú (túl szabályos) fenyőfát, amely tulajdonképpen egy álcázott mobilátjátszó torony. Tövében található pár ház és buszmegálló is. Jobbra pedig indul egy sorompóval lezárt, széles erdei út, melyet régebben fehér zúzottkővel szórtak fel. Az autóknak akad hely bőven, bár a szép hétvégéken elég sokan veszik célba ezt az unalmasnak még véletlenül sem nevezhető útvonalat.

A sorompó tövében elhelyezett útjelző szerint 3,6 kilométerre található a csúcs, amely nem tűnik nagy távolságnak, de helyenként azért akad egy-két keményebb kaptató. A zöld háromszög turistajelzést kell követni. Cirka 600 méter megtétele után következik egy elágazás, s bár hívogató a fehér köves, széles út, amely enyhén húz jobbra, nem szabad elcsábulni, a helyes irány ugyanis balra be az erdőbe, majd rögtön jobbra kell tartani, a jól kitaposott sétaúton. Hamar megkezdjük az emelkedést, de az erdei szakasz alsó része még egyáltalán nem vészes, kellemesen átmozgatja az izmokat. Feljebb haladva jönnek a kövesebb részek és a kaptatók, a ritkábban mozgó túrázónak itt már biztosan feljebb szalad a pulzusa. A széles erdei út tekereg egy kicsit, amikor pedig a jobbos hajtűkanyart bevettük, már csak pár lépés a pazar kilátást nyújtó Tarnai pihenő. A helyes kis kopár csúcson egy szál, alacsony növésű fa strázsál, albumba illő fotó.

A szusszanáshoz tökéletes kilátóponttól már nincs messze a csúcs, igaz még le kell küzdenünk egy sziklásabb, vízmosásos, időnként meredeken emelkedő részt, amely után újabb útelágazás következik. Ismét balra kell tartani, ezt pár méter megtétele után jelzi csak tábla. Ettől a ponttól már csupán monoton kaptatón haladunk - szerencsére nem sokáig - és maximum az erdő mélységes csendjét élvezhetik mindazok, akik nem fülhallgatóval és mondjuk rockzene kísérettel vágtak neki a gyaloglásnak. Amikor felérünk a dombtetőre, nem találunk semmit, ugyanis a kilátóig még menni kell pár száz métert a laposon, majd balra fordulva egy szűk erdei ösvény leküzdése után érkezünk meg az ég felé büszkén magasodó faalkotás tövébe. Itt kell megjegyeznem, hogy nagyon nem mindegy, milyen időpontot választunk a túrához, persze csak akkor, ha jó kilátást szeretnénk. A legtöbb esetben a légköri viszonyok eléggé lerontják az összhatást. Persze a toronyból többek között Budakeszi, Páty, Telki, a Pilis és Budapest szinte mindig látható, az igazán szép részek azonban messzebb fekszenek. Tapasztalataim szerint a legjobb akkor felszaladni, amikor kicsit borult az idő, nincs meleg, és enyhe szél fúj. Amennyiben már lentről sem látjuk élesen a magasabb dombokat, csúcsokat, akkor fentről sem fogunk önfeledten örömködni a látottak felett. Persze a szűzszemek azért ilyenkor sem maradnak szárazon. Ideális esetben Esztergom/Tatabánya/Hatvan/Százhalombatta magasságig tökéletesen ellátni, a szerencsések még a Mátrát is megpillanthatják a messzi távolban. Ilyenkor lenyűgöző a körpanoráma, amelyet sajnos a videófelvételek és a fényképek alig adnak vissza.

Lendületes tempóban cirka 40 perc a felfelé vezetőút, de ha beleszámoljuk a bemelegítést és a nyújtásokat, illetve a nézelődést, akkor sem kell másfél óránál hosszabb idővel kalkulálni. Lefelé természetesen minden könnyebb és gyorsabb.

A túra alatt nem árt vigyázni, ugyanis az utakon főként hétköznap előfordulhatnak lovasok és fiatal, vagány erdészek terepjárókkal.

Útvonal hossza: 7,2 km
Össz. szintkülönbség: 360 m
Időtartam: 1 óra 40 perc
Erősségi fokozat: 6

Alternatív kezdés

Előfordulhat, hogy a kiindulóponton annyi autó áll szerteszét - főként napsütéses hétvégéken -, hogy nem jut hely a sajátnak. Kétségbeesés helyett inkább lépjünk a gázra. Telki felé tovább nyomulva, cirka 1 kilométerrel arrébb kanyarodjunk be a murvabánya felé. A behajtót tábla jelzi. Nagyjából száz métert tudunk menni az idegenek nem kívánatosak tábláig, melyet sorompó is nyomatékosít. Innen már a botokkal felszerelkezve vegyük az irányt jobbra, majd vágjunk neki a nyílegyenes emelkedőnek. Az útelágazásnál nagy bal kanyarral folytassunk utunkat, a sárga jelzést pedig észre se vegyük, másfelé megy. Egy rövid, meredekebb rész után érkezünk meg a murvabánya széléhez. Miután rögzítettük a látványt, tartsunk jobbra az erdőbe, ahol rövid, lapos rész után ismét elágazás következik. Balra fordulva szaladunk bele a Nagy-Kopaszra vezető útba.
nordic walking túrák